A munkamegrendelések típusa és időtartama a tervezett karbantartástól a sürgősségi helyzetekig terjed, percekben, illetve napokban mérhető időtartammal. A munkamegrendelések sok forrásból származhatnak, mint például az ügyfélszolgálati rendszerekből, a működésirányító rendszerekből, a munkaszervező rendszerekből és a vállalati vagyongazdálkodásból, illetve a terepen is keletkezhetnek. Előfordul, hogy a vállalatoknak megosztott munkaerőt, vagyis belső alkalmazottakat és külső vállalkozókat is kell foglalkoztatniuk.
Ilyen változatos körülmények között a vállalatnak az összes munkamegrendelésre és teljes személyzetre vonatkozó információját egyetlen rendszerben kell egyesítenie, hogy biztosítsa a maximális hatékonyságot, és megfeleljen ügyfeleinek.

A terepi szolgáltatások
Minthogy a vállalati vagyontárgyak lehetnek a földben, a földön vagy a föld felett is, fenn kell tartani egyfajta terepi szolgálatot, amely biztosítja mindezek karbantartását, javítását és működőképességét mind az ügyfelek, mind a saját vállalati tevékenység érdekében.
Ha visszamegyünk az időben húsz évet, azt látjuk, hogy a rendelkezésre álló kommunikációs technológiák egészen mások voltak, mint amilyeneket ma általában alkalmazunk. Az internet még éppen csak készülőben volt, az e-mail ugyan már használható volt, de csak nagyon korlátozott mértékben, és csak nagyszámítógép-rendszerrel rendelkező vállalatokon belül. Ez a kommunikációs módszer még nagyon kezdetleges volt, inkább valamilyen feljegyzésküldő rendszer, amelyben csak szöveget lehetett továbbítani a vállalaton belül olyan személynek, aki szintén be volt kapcsolva a nagyszámítógép-rendszerbe.
A technika fejlődése hatással volt a közművek és egyéb szolgáltatóvállalatok szervezeti felépítésére is. A tendencia ezután a regionális irodákra épülő területi alapú konfigurációtól a központosított rendszer irányába mozdult el. Például egy elektromos közművállalat, amelynek húsz évvel ezelőtt akár ötven terepi szolgáltatási ellenőre is lehetett, ma körülbelül tizenkettővel végzi a munkát. Ez annak tulajdonítható, hogy a személyzet irányítását jobban központosították és automatizálták, különösen a tervszerű karbantartási munkák esetében.
A szervezeti felépítés változásával a munkacsapatok irányításában alkalmazott módszerek is módosultak. A munkacsapatok kiküldése és időbeosztása, amit területi irodákban intéztek papíron, most központi helyre került, ahonnan azonnal elérhető a munkacsapatok időbeosztása, pillanatnyi helye és a munka állása.
Az adatmegosztás következtében az ügyfélszolgálat is nagyot fejlődött az utóbbi években; az ügyfélszolgálati részlegek korábban nem lettek volna képesek információval alátámasztott válaszokat adni arra, hogy például miért történt áramkiesés. Manapság az irányítótermekben lévő monitor berendezések segítségével - amelyek valós idejű jelzést szolgáltatnak, kiegészítve a munkacsapat tartózkodási helyére és folyamatban lévő munkájára vonatkozó adatokkal - azonnali választ tudnak adni. Így jobb szolgáltatást biztosítanak az ügyfeleknek, és fontos kiegészítő információt fogadnak a vállalatnál az ügyfelek adataival (a hívás ideje, a probléma és a megoldás). Mindez feljegyezhető és figyelhető, a tendenciákat is megállapíthatjuk belőle.
A kommunikáció és a számítógépes hardvertechnológia fejlesztése két olyan kulcsfontosságú terület, amelyek lehetővé teszik az információ egyszerűbb eljuttatását a terepi dolgozókhoz, tekintet nélkül arra, hogy éppen hol vannak. Miután e fejlesztések megtörténtek, ennek megfelelően a szoftver is tovább fejlődött.

Kommunikációs technológiák
Az időbeosztás készítőinek kapcsolatot kell tartani a terepi munkacsapatokkal, de a technikai korlátok miatt ez korábban nehézkes és költséges volt. A mobiltelefonok csak körülbelül az elmúlt tíz évben váltak szokásossá a munkában és a magánéletben. Ezt megelőzően az üzenetküldő vagy a rádiós kapcsolat volt az irodai és a terepi munkatársak közötti kommunikáció bevett eszköze.
A legtöbb vállalat UHF/VHF magán mobil rádiós rendszerrel rendelkezett. Az ilyen típusú rendszer üzembe helyezése, fenntartása és működése egyformán nagyon drága volt. De sok ilyen rendszert még ma is használnak. Az üzenetküldő eszközök az 1980-as évek második felében váltak igazán elterjedtté, aminek eredményeképpen 1994-re világszerte 61 millióra nőtt az üzenetküldő eszközök használóinak száma, elsősorban a nagy területi üzenetküldők megjelenése következtében.
Az irodák (az időbeosztás elkészítői) és a terepi csapatok közötti verbális kommunikáció elterjedt eszköze ma már a mobiltelefon. Használata megnőtt, mivel egységnyi beszerzési ára alacsony, üzemeltetési költsége is viszonylag alacsony, és biztosítja a hálózat jobb fedettségét.
A verbális kommunikáció csak egy része a szükséges technológiának. A kommunikációs technológia másik fontos része az információ és az adatok átvitele. Például ilyen adatokat kell közölni a terepi munkacsapatokkal:
naptári időbeosztás,
munkamegrendelések,
térinformációs adatok,
vagyontárgyak adatai.
A kommunikáció kétirányú folyamat; a terepről az irodába visszaküldött adatok a következőket tartalmazhatják:
aktuális tartózkodási hely,
a munka jelenlegi állása,
teljesített munkamegrendelések,
a vagyontárgyak adatainak frissítése,
az adatbázisban még nem szereplő új építmények vázlatai.
A drót nélküli helyi-területi hálózatok a telephelyeken vagy a szolgáltatóközpontokban a napi munka összegyűjtését olyan egyszerűen elvégzik, mintha kocsival hajtottak volna át a terepen. Amikor terepen dolgoznak, a munkacsapatok drót nélküli rendszerben tartják a kapcsolatot, ami állami és magánhálózatok kombinálásával jön létre. Így a vállalati információt azonnal elérik mind a terepes csapatok, mind a munkaszervezők; ez utóbbiak így megtudhatják bármelyik terepes csapatról, hogy éppen hol dolgozik, és hol tart a munkájában.
A területi fedettség még mindig kérdés bármely drót nélküli rendszerben; a jövőben jobb lesz a fedettség. Nagy mennyiségű térinformatikai adat átvitelét a jelenlegi sávszélesség még korlátozhatja, de ez szintén nőni fog.
A szabvány jelenleg 2,5 G, amely 56 Kbps sávszélességgel széles körben elérhető, a 3G-s hálózatok ezt potenciálisan 2 Mbps-re terjesztik ki. A WiFi feltűnésével a drót nélküli technológia egyre jobban terjed. Sok város alkalmaz várost fedő hálózatokat, és lehetőség van állam méretű fedettség elérésére is.
A WiMAX a drót nélküli technológia legújabb fejlesztése. Ez várhatóan rögzített, hordozható és mobil drót nélküli, szélessávú kapcsolatot biztosít majd anélkül, hogy szükség lenne "összelátó" főállomásra. A hatótávolság nagyságrendileg várhatóan három és tíz kilométer között lesz, csatornánként 40 Mbps sávszélességgel. Ami a jövőt illeti: a WiMAX technológiát 2006-ra be kell venni a számítógépes hardverbe.

A 2006/1 szám tartalma >>>