Területi információ tekintetében a katasztrófaelhárító egységek nemcsak a térbeli adatok különböző fajtáit igénylik tevékenységük különböző fázisaiban, hanem egy tudásalapú információs rendszert is, amelybe a térbeli és a vészhelyzettel kapcsolatos dinamikus adatokat integrálhatják. Egy kommunikációs rendszert az elhárítás különböző szintjein dolgozó személyek között.
A korábbi katasztrófák eseményeinek, eljárásainak, jelentéseinek katalogizálása a bajelhárítás "kirakós játékának" fontos része lehet, különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy feszült helyzetben a döntéshozatal gyakran milyen kaotikusan történik.
Az adatok használata és széleskörű terjesztése a szakértés egy új területe, amely a jelenlegi korlátok és az adatgyűjtés, valamint az információszolgáltatási infrastruktúra hiányosságainak jobb megértéséhez vezet. A katasztrófa-elhárítás jellemzői: az elfogadott, nyitott szabványokon alapuló nyitottság, a zavartalan kommunikáció, az átjárhatóság, mely a felhasználói szolgáltatások autonómiájához vezet. A rendszer felépítésének egyszerűsége könnyebbé teszi a tervezést, adminisztrációt és a használatot. A tervezés integrálja a felhasználók megjegyzéseit és igényeit. Az információs rendszert tervező csapatnak meg kell érteni, hogy a bajelhárítás folyamata miként zajlik, és át kell látniuk, hogy a felhasználóknak milyen adatokra van szükségük.
A hagyományos térinformatikai rendszereket többnyire a veszélymegelőzés és mérséklés fázisaiban a kockázat és a sebezhetőség térképezésénél alkalmazták (mint például bozóttüzek, földcsuszamlások, árvizek, olajkiömlés). Vészhelyzetben, amikor a térképek nem hozzáférhetők, alig használják őket, mivel túlzottan sok időt venne igénybe az információ felkutatása, vagy azért, mert nem áll rendelkezésre a megfelelő technikai személyzet az adatszolgáltatásra.
A földrajzi információk más fajtái is hasznosak a katasztrófa-elhárításban, amennyiben az adatok már georeferált és megfelelő formában állnak rendelkezésre - csak néhányat említve: a digitális terepmodellek, távérzékelési adatok, közműhálózatok, vízhálózat, meteorológiai térképek, topográfiai térképek. Ezen földrajzi információk valójában különböző adatszolgáltatókhoz tartoznak. Ha a térbeli adatinfrastruktúra keretén belül a sok szervezet összefog, az adatok a szolgáltatóknál maradnak, akik karbantartják azokat és az adatformátumot és adattermelést (beleértve az olyan termékeket is, mint a referenciarendszer) a vészelhárítás szervezetének igényeihez illesztve közösen határozzák meg.
A földrajzi információk nem csupán a döntéshozatal támogatásához nyújtanak segítséget, hanem a mentésben résztvevők közötti kommunikációnál is. A földrajzi információk ezen keretbe integrálása során elsődleges kérdés, hogy a kezelő személyzet mennyire jártas a számítógép, illetve a térbeli adatok használatában. A rendszernek illeszkedni kell a kezelési folyamatokhoz, korlátokhoz és igényekhez. A katasztrófa-elhárítás felhasználói és a digitális világ közötti interfésznek, a számítógépes ismeretszintnek és az információ-szükségletnek megfelelőnek kell lennie.

A 2005/8 szám tartalma >>>