A kilencvenes években az ENSZ a korszerű információtechnológia - mint amilyen a térinformatika és a távérzékelés is - intenzívebb felhasználását kérte a katasztrófák hatásának csökkentése érdekében. Ezek a technológiák különösen nagy szerephez juthatnak a tájékoztatásban és az előkészítés javításában. A földrajzi információk a komplex természeti veszélyek térbeli és időbeli vonatkozásainak megértésében alapvető fontosságúak lehetnek.
A térinformatika három tekintetben is hasznos lehet a vészhelyzetek kezelésében. Ezek az adatintegráció, a kockázatkezelés feladatai, és a kockázati döntéshozatal. Az adatintegráció során a veszélyre és kockázati tényezőkre vonatkozó adatokat és ismereteket gyűjtik össze és egyesítik. A kockázatkezelési feladatok során megvizsgálják a veszély és sebezhetőség egyes szempontjait, melyek alapján hasznos döntések születhetnek.
Jóllehet a térbeli adatok megkönnyíthetik a vészhelyzet-kezelést, de az adatok gyűjtésével és naprakészen tartásával alapvető gondok vannak, melyek akadályozzák a cselekvést, és rosszabb döntésekhez vezetnek. A vészhelyzet-kezelés dinamikus természetű, mivel a helyzet gyorsan változik. Ezen kívül függ a veszély méretétől, és ezzel közvetlen összefüggésben van az is, hogy a döntéseket nem egy személy hozza meg. A több szakterületet képviselő csoport - melynek tagjai különböző szervezetektől érkeznek (olyan területeket képviselve, mint az orvosi ellátás, tűzoltás, polgári védelem, állam, erdőgazdálkodás, meteorológia, környezetvédelem, térképészet és néha még a kutatókat képviselő egyetemek is) - együtt elemzi a helyzetet. A döntéshozóknak pontos információkkal kell rendelkezniük a legfrissebb állapotról, és egy adott veszély következményeiről.
Annak a térbeli adatnak, melyet előállítanak, ki kell elégíteni a különböző felhasználók igényeit a veszély helyzetének megjelenítése terén és az egyes felhasználók által kezelt adatokhoz való, különböző szintű adathozzáférés tekintetében.
Hagyományosan minden egyes szervezetnek megvan a saját térbeli adatkezelő rendszere és a térbeli adatokat a saját céljaira készíti, saját szabványait figyelembe véve. Noha ugyanabban az országban lévő rendszerekről van szó, az alapvető adatokat előállítók különböző referenciarendszereket használhatnak a térbeli adataik létrehozásánál.
Milyen nehézségek merülnek fel, ha az adatszolgáltatók nem határozzák el, hogy a térbeli adatinfrastruktúra keretében együttműködnek a kockázatkezelési keretrendszerben? Például egy vészhelyzet-kezelési területen belül a különböző forrásból származó adatok összekapcsolása túlságosan hosszú időt vehet igénybe, és a térbeli információk használata ily módon hátráltatná a katasztrófa-elhárítás folyamatát.
Az SDI, mint infrastruktúra, egy keretrendszert fog szolgáltatni, amelyben az adatszolgáltatók megállapodnak a szabványokban és a formátumokban ugyanúgy, ahogy a rendszerek közötti átjárhatóságban és az adatok naprakészen tartásában a vészhelyzetet magát megelőzően.

A 2005/7 szám tartalma >>>