2005/4

Mi sok? Mi kevés? Az előző szám vezércikkében többek között arról esett szó, hogy a térinformatikai piac nem fejlődik, a térinformatikai cé-gek bevétele összességében csökkent. Leírtam azt, hogy a hazai térinformatikai alkalmazásfejlesztő cégek összességében 4,3 mil-liárd forint bevételt realizáltak. Ez persze csak egy "csupasz" szám, s legtöbbünk ilyen összegeknél elbizonytalanodik, nem igazán tudjuk eldönteni, hogy ez most sok vagy kevés. Talán kicsit tovább jutunk, ha a térinformatika számszerű eredményeit néhány, más területről származó adattal hasonlítjuk össze. Figyelemre méltó tanulságokat lehet ez alapján levonni. Nos, a szóban forgó pénz valamivel kevesebb, mint amibe a CBA Kereskedelmi Kft. Alsónémediben épített, és nemrégi-ben átadott logisztikai központja került (4,5 milliárd Ft). Nemrégiben jelent meg a tőzsdei társaságok első negyedéves adatairól szóló jelentés. Az ebből származó adat szerint a Zalakerámia (4,36 milliárd), valamint a Synergom (4,34 milliárd) negyedévente bevételez nagyjából annyit, mint a magyar térinformatika szakma egy évben összesen. A Fotex vagy a Danubius viszont két hó-nap alatt jut ennyi nettó bevételhez, a NABI-nak pedig egy hónap sem kell hozzá. A TVK egy hét, az OTP négy nap, a Magyar Telecom két nap alatt kasszíroz ilyen bevételt, míg a Mol naponta másfélszer annyi pénzt vételez be. Érdemes megnézni a tőzsdén kívüli társaságok pénzügyi adatait is. A napokban említette az egyik informatikai cég veze-tője, hogy az éves bevételük 16 milliárd forint, vagyis majdnem négyszerese annak, amit a teljes térinformatikai alkalmazásfej-lesztői csoport produkált. Félreértés ne essék, a számadatokat csupán a szemléltetés kedvéért idézzük. Nem is kell sokáig keresgélni ezeket. Elegen-dő nyitott szemmel járni, kicsit kérdezősködni, vagy beleolvasni az újságokba. Bármilyen összehasonlítást is nézünk, mindenből az jön ki, hogy a térinformatikai szakterület igencsak hátulra szorult. Ez persze önmagában nem volna baj, hiszen egy piacgazda-ságban nem minden iparág virágzik egyenletesen, vannak jól és kevésbé jövedelmező területek. A probléma csak az, hogy a térin-formatika által elért eredmények igencsak távol állnak a szakterület társadalmi fontosságától. Jó tudni azt, hogy mi mennyit ér. A világ minden egyes jelensége csak valami mással összehasonlítva értékelhető. Vala-minek a szerepét, rangját, súlyát csak más adatokkal, tényekkel összevetve érthetjük meg. Egy ideig gyűjtögettem a különböző adatokat. Olyanokat jegyeztem fel, mint például azt, hogy a tél végi gazdatüntetés rendőrségi biztosítása naponta tízmilliót emész-tett fel. Röpke fejszámolás után könnyen rájöhetünk, hogy a február 17-től március közepéig tartó demonstráció során a Felvonu-lási és a Kossuth tér rendőrségi felügyelete összességében több mint negyedmilliárd forintba került, és persze ez nyilván nem az összes költség, hiszen akár a gazdákat, akár az államháztartást nézzük, az egy hónapos demonstráció ennél lényegesen több pénzt emésztett fel. Hja - szokták erre mondani -, a demokrácia sok pénzbe kerül ! Ez rendben is van, a kérdésem csupán az, hogy amikor ekkorák a tétek, nem érné-e meg egy kicsit nagyobb törődés a technikai háttérrel? Hátha egy picit nagyobb odafigyeléssel egy sereg problémát meg lehetne oldani. Kíváncsian vártam, vajon szó esik-e egy-egy, a témában érintett fórumon a mezőgazdasági támogatások informatikai hát-teréről: az ortofotókról, a blokktérképekről, az űrfelvételekről, vagyis mindarról, ami lehetővé teszi egyáltalán a bevallások elle-nőrzésének ellenőrzését és a kifizetés engedélyezését. Erről azonban egy árva hang sem hangzott el, sőt voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy maga a miniszter "sincs igazán képben". Miközben hatalmas pénzekről is szó esik, ugyanakkor más helyen hatalmas hiányok vannak. Nagyon szűkösen csordogál-nak az információk arról, hogy valójában mi mennyibe került. Vannak területek, melyekre elég jó rálátásunk van. Ilyen például a Nemzeti Kataszteri Program ügye, melyet az NKP Kht. valóban nagyon korrektül bemutat különböző konferenciákon. Más terüle-tekre viszont nincs igazán rálátásunk. Egy-egy adat időnkét előkerül, de nem látjuk sem azt, hogy mire mennyit fordítottunk, sem azt, hogy mire kellene még több pénz, és az hogyan, mikor térülne meg. Egy-egy ügy kapcsán érdekes adalékok jutnak napvilág-ra. Elhangzott nemrégiben, hogy csak a Takaros rendszer Oracle-licenceinek éves díja meghaladja a százmillió forintot. Ám mindez eltörpül a Microsoft-licencek díja mellett. Következő számainkban talán ezekről is érdemes bővebben beszélni. Egy vezércikkben természetesen csak felvillantjuk a problémákat, a részletes elemzés meghaladja a műfaj kereteit. Csak továbbgondolásra felvetjük a kérdéseket, annak reményében, hogy közösen gondolkodva legalább részben választ tudunk találni a szakma legfontosabb dolgaira. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez egy nagyon bonyolult kérdéskör. A pénz - mint tudjuk - nem csupán mint bevétel vagy mint kiadás érdekes, a pénzt használjuk értékmérőnek is. Az állami adatpolitikára gondolok, amelynek során komolyan szóba kerül a közérdekű adatokhoz való hozzáférés joga, és az is, hogy ki fizesse mindennek költségeit. Olyan kérdések ezek, melyekkel bizonyára még jó sokáig lehet és kell is foglalkoznunk. Szabó Szilárd