Miközben figyeljük az újabb és újabb híreket, együtt örülünk, amikor két héttel a katasztrófa után még túlélőre találnak, ne menjünk el néhány legalább ennyire meglepő dolog mellett.
A híreket tanulmányozva leltem rá arra a cikkre, mely egy angol kislányról szól, aki a nyaralás előtt néhány héttel tanult a földrengésekről és az azt követő szökőárról egy London melletti iskolában. A nyaralás alatt a kislány felfigyelt a víz megváltozott viselkedésére, a távoli hajók bukdácsolására a hatalmas hullámok hátán, és szólt a szüleinek, hogy hagyják el a partot. A szökőár megérkezése előtt az egész szállodát sikerült kiüríteni és az embereket biztonságba helyezni.
Egy kis szigeten a civilizációtól eléggé elzárt közösségben élő törzs szintén megmenekült, mivel ők még a hagyományos riasztórendszert használják. Meghallották a madarak vészjósló sivalkodását, észlelték a szél megváltozott irányát, és a fák közé menekültek a cunami elől. Ők is túlélték.
Lehet, hogy nagyon tanmese ízűek a történetek, túl szépek, túl egyszerűek, hogy igazak legyenek, ráadásul semmi közük a tudomány vívmányaihoz, a drága műholdakhoz és a szuperfelszerelésekkel rendelkező megfigyelő, kutatóközpontokhoz. De tudomásul kell vennünk, hogy a természet erősebb nálunk, és nem szembeszállnunk kell vele, hanem mindannyiunknak minél jobban kell ismerni, figyelni a jelzéseire és komolyan venni őket.


De azért essék néhány szó a tudományos előrejelzésekről is. Két órával a katasztrófa előtt már tudták a hawaii földrengés-előrejelző központban, hogy hatalmas hullámok indulnak alig száz kilométerre Szumátra partjaitól. Megpróbálták a helyieket értesíteni, de a körzetben nem működött riasztóhálózat, azoknál a hatóságoknál pedig, ahol próbálkoztak, nem vette senki a vészjelzéseket. Az idő pedig telt. Két óra nagyon kevés, ha nem szervezetten folyik a riasztás. Hát még, ha sehogy! Azért két óra arra elég lett volna, hogy akár gyalog is két-három kilométerre eltávolodjanak az emberek az érintett területeken a partoktól....

Kummert Ágnes cikkét lapunk 15. oldalán olvashatják.

A 2005/1 szám tartalma >>>