Az előrejelzés két alapesete a levezető és a következtető megközelítés. A levezető vagy deduktív modellek az őskor embereinek viselkedésére építenek, míg a következtető vagy induktív módszernél a terepfelszín mintázatát és más adatokat vesznek figyelembe. Az egyik leghatékonyabb és leggyakrabban használt induktív technika a logisztikai regresszió. Ez a meglehetősen szigorú statisztikai megközelítés megfelelő mintaméretet igényel, mivel független változókat kell mérni nemcsak azokon a helyeken, ahol van lelőhely, hanem olyanokon is, ahol köztudottan nincs. Amikor a rendelkezésre álló adatokból kell kiindulni, de azok nem alkalmasak a logisztikai regressziós módszerhez, alternatív megoldásként használhatjuk az induktív előrejelző modellt, mellyel szintén jó eredményeket érhetünk el. Cikkünkben erre mutatunk be példát.


A vizsgált terület tengerszint feletti magasságát ábrázoló tematikus térkép

A vizsgált terület Upper Chesapeake Bay, ahol az amerikai hadsereg egyik gyakorló bázisa található. A bázist 1914-ben alapították a lovassági és tüzérségi katonai járművek, és más eszközök kipróbálására. A 156 négyzetkilométernyi terület csaknem hatvan százalékát erdő, illetve vizenyős terület borítja, melyeken védett, eredeti növényzet található. A bázison kívüli szomszédos területeken viszont intenzív mezőgazdasági termelés folyik, és városiasodás figyelhető meg. A támaszponton hadászati tevékenység miatt csak korlátozott mértékben folytak régészeti feltárások.

A Chicagói Egyetemen készített kutatási beszámoló első részét lapunk 14-16. oldalon találják.

A 2003/7 szám tartalma >>>