Mi az ESA stratégiája a következő tíz-húsz évre?

Giampalmo: Napjainkban az ESA egyik legfontosabb feladata, hogy közelebb hozza a világűrt a polgárokhoz. Tehát miközben nagyon lényegesnek tartjuk az űrtudomány eredményeit, hangsúlyoznunk kell, hogy mennyire fontosak azok az alkalmazások, amelyek hasznosak a társadalom számára, és ráadásul még jobban is érthetők az átlagemberek számára, mint a tudomány.
A stratégia, mint kifejezés, egy másik szövegkörnyezetben is megjelenik. A világűr, illetve az űrtechnikák alkalmazása mára önmagában olyan stratégiai eszközzé vált, amely segíthet bizonyos politikai célok elérésében! A legtöbbünknek az ESA-ban - ha szabad, megint a kulcsszót használom - stratégiai célja, hogy felhívjuk a politikusok figyelmét arra, hogy egy adott helyzetben az űrtechnika a Földön hogyan, mire használható. Az űrtechnika segíthet szerződéseket betartatni, katasztrófákat megakadályozni - illetve hatásaikat csökkenteni -, környezetvédelmi célokat érvényesíteni. Az űreszközök alkalmazása javíthatja a navigáció pontosságát és biztonságát, valamint különféle gazdasági célokat is segíthet elérni. Jó példa erre a Galileo műholdas navigációs rendszer tervezete. Ebbe Európa - az USA jelentős rosszallása ellenére - azért vágott bele, mert egy nagyon fontos gazdasági területről szorult ki eddig. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államokkal baráti kapcsolatban állunk, úgy használtuk az amerikai GPS-t, hogy annak működtetésébe és fejlesztésébe nem volt beleszólásunk, és ami legalább ilyen fontos, nem élveztük annak igazi, gazdasági hasznát, ami például az ipar fejlesztését illeti.
Összefoglalva tehát, van stratégiánk, de legalább ilyen fontos az is, hogy az űrtechnika segíthet különböző stratégiai célok elérésében. Ezért dolgozunk jelenleg az EU és az ESA közötti, szorosabb együttműködést szolgáló, keretszerződésen.
Az amerikaiakkal mindig baráti viszonyunk volt, még akkor is, amikor nem igazán értettünk egyet. Annak idején például a Nixon-kormányzat erős nyomást gyakorolt Európára, hogy távol tartsa a hordozórakéta-fejlesztéstől. Emiatt azután az Ariane rakéták kifejlesztése egy politikai döntés volt. Azt hiszem, hogy ma megint hasonló a helyzet. Minél inkább igyekszik az Egyesült Államok meggyőzni Európa vezetését arról, hogy a Galileóra nincs szükség, annál inkább azon leszünk, hogy elkészítsük.
Talán ezek azok a gondolatok, amik a stratégia szóról eszembe jutnak. A három pillér úgy gondolom az, hogy meg kell tartanunk önállóságunkat, segítenünk kell a polgároknak, és növelni kell tudásunkat.



Szentpéteri László riportját lapunk 24-25. oldalán találja.

Az űrkutatással kapcsolatos információkat, újdonságokat elsőkézből a www.urvilag.huhonlapon ovashatja.

A 2003/5 szám tartalma >>>